McDonald’s-ban dolgozom. Nyilván mindennapos eset, hogy külföldi vendégek térnek be. És ez néha problémát jelent, ahogy észrevettem. A kb 30-40 ember közül 4 tud rendesen angolul és ezeknek nem mindegyike kasszás. Az egyik én vagyok. Nem kasszázom, ennek ellenére többször kellett már kimennem konyháról, hogy felvegyem a rendelést, mert az bonyolultabb volt, mint a “One cheesburger, please.” Ez nem a dolgozók hibája nyilvánvalóan, mert nem kell, hogy mindenki tudjon angolul, ez rendben van.

Én egyrészről a felvételnél keresném a problémát. Több olyan embert kéne keresni, akik jól beszélnek angolul és kirakni őket kasszába. (a nyelvtanulás megtámogatásáról a jelenlegi dolgozók felé már nem is beszélek) Amikor én szólok, hogy van egy ismerősöm, aki szívesen kasszázna és emelt szinten beszél angolul, akkor ne az legyen már, hogy “majd visszatérünk rá.” Véleményem szerint a helyes válasz a “persze jöjjön be és megbeszéljük” lett volna, de lehet, hogy rosszul gondolom, nem értek hozzá.

Másrészről vannak az olyan angolul beszélő vendégek, akik kicsit sincsenek tekintettel arra, hogy valaki kevésbé beszéli az angol nyelvet. Hadar és még ő van felháborodva, hogy nem értik meg. Nyilván nem azt kérem, hogy tanuljanak meg magyarul, de azért ez így kicsit sok. A legdurvább eset, amikor egy külföldi vendég úgy jön ide, hogy nem beszél angolul. Volt már rá példa, hogy jönnek japánok, franciák stb. és te meg találd ki, hogy akkor ő most mit akar. Ilyenkor kezdődik a mutogatós játék és a végösszeg leírása. És látszik a fején, hogy tulajdonképpen te vagy a hülye, amiért nem érted meg, amit magyaráz. Ezt felháborítónak tartom. Ha már idejön legalább angolul tudjon kinyögni két szót, én se magyarul beszélek, amikor az ő országukba megyek. Szóval ez a helyzet. Van itt megoldás, csak neki kéne kezdeni...

Tags: Én, Emberek